~Harry szemszöge~
Egy hétig maradt itt mindenki Cheshire-ben,én a karácsony miatt maradok még kicsit.
Ez alatt az egy hét alatt,szörnyen éreztem magam.Eleinte csodás volt,mivel újra Diane közelében lehettem és megtudtam,hogy nem utál.Aztán elkezdtek összemelegedni Liam-mel.Állandóan együtt lógtak,egymással röhögcséltek,néha azon is rajtakaptam őket,hogy összebújva-csókolózva ülnek a kanapén.
Eléggé féltékeny vagyok,mivel még mindig szerelmes vagyok Diane-be.Annak örülnék a legjobban,ha Diane inkább engem választana.Erről csak Louis tud,elmondtam neki pár napja.Feltűnt neki,hogy olyan kedvtelen vagyok.Hát megosztottam vele.Elég erősen reagálta le:'Felejtsd el azt,hogy szét akarod őket választani.Liam jól fog vele bánni,ezt te is tudod.Amúgy meg,egyszer már összetörted a szívét,örülj neki,hogy egyáltalán barátként visszakaptad.'
Az a baj,hogy teljesen igaza van.De nekem egy szimpla barátság nem elég.Úgyse tudok rá barátként gondolni.Még mindig szerelemmel szeretem.És bármit,tényleg bármit megadnék azért,hogy újra azt mondja 'szeretlek nyuszifül',hogy újra megcsókolhassam,átölelhessem,hogy újra a mellkasomon aludjon el.Hallani akarom szuszogását,szíve dobbanásait,érezni őt,ahogy egymáshoz simul testünk.
Azt akarom,hogy megint olyan legyen,mint régen.Amikor együtt ültünk a tóparton,ő a hajammal játszott és közben nagyokat nevettünk.Amikor együtt sütöttünk sütit karácsonyra,összemaszatoltuk egymást liszttel.
Nem akarom,hogy én csak külső szemlélője legyek a szerelmi életének.Én akarok lenni a szerelme.Újra és örökkön örökké.Soha nem engedném el.
De attól tartok,ő már sosem fog engem szeretni.Talán egy 'kedves barátja' még lehetek,Úgy érzem,semmi többet nem fog irántam érezni.És ez apránként megöl idebent.Hiszen ő az egyetlen,akit valaha szeretni tudtam.Én csak visszaakarom kapni.Ő az életem.De mindent elcsesztem és már semmi nem lesz a régi.
Ha csak egy percre visszamehetnék a múltba,megfognám a kezét és vinném magammal az X Faktor-ba.De nem akartam kitenni ilyen stressznek.Tudom,hogy bármire képes lett volna értem.Nem értem,hogy hagyhattam itt.Pedig annyira szerettem már akkor is.És ez a szeretet a távolság miatt,egyre erősödött bennem.Furcsa,de az,hogy nem láthattam,a hiánya,növelte az iránta érzett szerelmem.
Amikor a múlt héten,Disney meséket néztünk,és állandóan egymással enyelegtek Liam-mel,azt hittem felrobbanok.És amikor részegen azt kiabáltam,hogy szeretem Diane-t,azt teljesen komolyan gondoltam.Persze Liam-nek ezt nem mondtam el,simán elhitte,hogy a pia beszél belőlem.Nem tudom,hogy fogom kibírni,hogy minden nap látnom kellesz őket együtt.Elég mérges vagyok magamra,mivel azt mondtam Liam-nek,semmi baj nem lenne abból,ha összejönnének.Nem akartam beleszólni,neki is kijár a szerelem.De valahogy kezdem úgy érezni,hogy egyre kevesebb esélyem lesz Diane-nél.
A gondolkodásban valaki kopogása zavart meg.
-Ki az?-kiabáltam ki elég kedvetlenül.
-Én vagyok az,Diane.Gondoltam meglátogatlak karácsony alkalmával.-hangja csak úgy csengett.Imádom,hogy ilyen aranyosan beszél.
-Gyere be.-nyitottam ki szobám ajtaját egy szál boxerben.Kicsit megbámult,mivel elég régen látott így.Azóta gazdagodtam pár tetkóval,és pár kockával a hasamra.
-Remélem nem zavartalak meg semmiben,és nem baj,hogy itt vagyok.Anyukád engedett be,azt mondta biztos örülni fogsz nekem.
-Hogyne örülnék?Ülj le az ágyra,gyorsan felkapok valamit.
Nagyon örültem neki,hogy itt van.Végre újra beszélgethetünk kettesben.Felvettem a Ramones-os pólómat,egy melegítőt majd befeküdtem az ágyba.
-Na mesélj,miújság?-törtem meg a csendet.Mosolygott egyet,majd belekezdett mondandójába.
-Semmi érdekes.Teljesen be vagyok zsongva az egyetem miatt,Mark-kal még mindig nem beszéltem,ma kutattam a cuccaim között és megtaláltam a..Hoppá,majdnem elszóltam magam,mindjárt jövök.-ugrott fel az ágyról,kivágta az ajtót majd hallottam ahogy fut le a lépcsőn.Fél perc múlva már szaladt is vissza,egy dobozzal a kezében.
-Diane,ne csináld már.
-De igen,mert karácsony van.Naa ne vigyorogj,bontsd már ki!-ugrált mellettem.Egyszerűen imádom.
Ahogy kibontottam a kis rózsaszín dobozkát,rögtön tudtam mi az.Az a kis levél volt benne,amit még 8 éves korunkban írt nekem Diane.Emlékszem,hogy amikor szakítottunk és veszekedtünk,mérgemben visszaadtam neki.
Annyira édes volt az a levél.Emlékszem amikor odaadta nekem.Mosolygott egyet,adott egy puszit az arcomra,majd elfutott.Visszaemlékeztem arra,amikor még kicsik voltunk,mennyire szerettük egymást.Minden napunkat együtt töltöttük.Azt akarom,hogy újra feltétel nélkül tudjuk szeretni egymást.
'Kedves Harry!
Örülök neki,hogy megismertelek,igazán nagyszerű fiú vagy!Anya azt mondta,hogy bármikor átmehetek hozzátok,ha Anne néni is engedi.És köszönöm a cicás rajzot,ki is raktam a falamra!Remélem nagyon sokáig barátok leszünk.
Szeretettel: Diane'
-Tudom,hogy nem nagy ajándék,de gondoltam örülnél neki.-mondta.
Átöleltem és kicsit pityeregtem.Erősen magához szorított és adott egy puszit a hajamra.Annyira szeretem őt.Felemeltem a fejem és mélyen a szemébe néztem.Láttam,hogy gyönyörű tengerkék szemei meggyűltek könnyekkel.Alig tudtam parancsolni magamnak,hogy ne csókoljam meg.De inkább hagytam az ötletet.
-Örülök,hogy ezt visszaadhattam.És annak is,hogy megint barátok vagyunk.-mosolygott.A 'barátok' szó,éles késként hatolt a szívembe.
Elég sokáig elhülyéskedtünk,elbeszélgettünk,már sötétedett amikor hazament.Az ablakomból utánanéztem,ahogy a sűrű hóesésben egyre távolodik alakja és egy könnycsepp gördült le arcomon.
Nem tudom,hogy fogom ezt bírni.Látni életem szerelmét minden nap,egy másik sráccal.Méghozzá az egyik legjobb barátommal.
Amint ezeken gondolkoztam,ledőltem ágyamra,átöleltem azt a párnát,amin Diane feküdt,és sírtam.Sírtam,mert tudtam,hogy többet nem lesz az enyém.Ő már úgyis Liam-mel van.Nagyon szeretem Diane-t,de el kell felejtenem azt,hogy mi valaha újra együtt leszünk.
Addig sírtam,míg már a fejfájástól elaludtam.Álmomban újra együtt voltunk.Épp megcsókoltam Diane-t,amikor anya rontott be a szobámba,hogy keljek fel,mert kész az ebéd.Elég boldogan keltem fel,amiért szépet álmodtam,de amikor leesett,hogy csak álom volt,megint visszatértem a bús Harry figurámhoz.
-Jó reggelt öcsi,örülök,hogy felkeltél.-köszönt vicceskedve nővérem.
-Hello.-ültem le kedvetlenül a helyemre.
Az ebéd közben,többször is megkérdezték mi bajom van,de azt mondtam,hogy csak rosszul keltem.
Kaja után visszamentem a szobámba és megint aludtam.Ha fent maradtam volna,tuti csak sírásból állt volna a napom.
